~6. fejezet~

.::Shophie::.
Hajnali 6-kor felkeltem azért, hogy a tegnapi kimerítő nap után reggelit készítsek Fannynak. Amikor a nappaliba értem, halk szuszogásra lettem figyelmes. Közelebb mentem, és Lou-t láttam egy félig megrágcsált répával aludni a földön.Ez egy vissza nem térő lehetőség volt, így le kellett fotóznom. A képet nézve rám tört a röhögőgörcs, mire álmosan kinyitotta a szemét, és "répát!" kiáltásokkal a fejét fogva felcammogott a szobájába, de szerintem nem a sajátjába ment be.
Én pedig tovább mentem a konyhába, hogy folytassam megkezdett tevékenységem. Negyed óra múlva rántottával és friss kávéval rontottam be Fanny szobájába.
- Jó reggelt á... inkább csinálok még egyet... - és mentem volna ki, hogy ne zavarjam a romantikus reggelüket., de Harry megállított.
- Aranyos vagy, hogy ilyennel fáradtál korán reggel, de inkább lemegyünk. - mondta kedvesen, megsimogatta a fejem, kilépett mellettem a szobából, és a konyha felé vette az irányt.
Kb. 20 perc múlva már mindenki álmos fejjel ment le a konyhába. Szegény Lounak nagyon fájt a feje, szóval adtam neki egy Aspirint , amit hálásan elfogadott. Újabb 10 perc elteltével, mindenki jóllakottan ült a kanapén, egyedül Niall hiányzott.
- Shophie!!! Csinálj még! Olyan finom! - kérlelt kölyökkutya szemekkel.
- Oké! Felfogtam, h finom, de nem kapsz többet, mert elhízol - mondtam mosolyogva majd elvettem tőle a tányért, és puszit nyomtam az arcára. Az idili pillanatot Lou tette tönkre. Se szó, se beszéd behajolt a hűtőbe, majd fél perc keresgélés után, diadalittasan tette arcára a jeget.
- Most mi van? Fáj. És az a legrosszabb, h nem tudom, mitől. - magyarázta értetlen arcunkat látva.
- Majd Harry elmagyarázza - mondtam.
- Hát jó. - és kiment. Én elmostam Niall tányérját, majd utána mentem, ugyanis időközben csatlakozott a kanapén fetrengő társasághoz, ahonnan Larry Stylinson hiányzott csak....


.::Jenny::.

 Lou mondott valamit Harrynek, amikor visszajött a konyhából, a jeget az arcához szorítva. Én nem akartam akkorát ütni. De nem tudtam elmondani neki, ugyanis Harryvel kimentek a kertbe.
- Hahóóóó! Jen! Itt vagy? Föld hívja Jennyt! - lengette meg kezét szemem előtt, Zayn.
- Persze - mosolyogtam rá.
- Na akkor mi a mai program ?
- Hát azt nem tudom, drága Zayn, de Louis olyan másnapos, h ő biztos nem megy ma sehova. Én viszont nem szívesen hagyom egyedül. Nem akarom, h valami hülyeséget csináljon.
- MIVAAAN???? - mindenki az ajtó felé kapta fejét, ahol néhány perce még a két fiú ki, most meg bejött.
- Mi történt? - kérdeztem aggódva.
- Az, h az este egy seggfej voltam, nagyon sajnálom, és én megérdemeltem azt a pofont. - értetlenül meredtem rá. Mi ez a hirtelen jött "hangulat" váltás?
- Mi?
- Én nagyon sajnálom. - mondta könyörgő képpel. Erre felugrottam a kanapéról aminek következtében húztam magammal Zaynt is, akinek az ölében ültem.
- Héé!
- Bocsi édes! - ezzel megragadtam a döbbent Lou karját, és elrángattam a többiek közeléből. - Hagy már abba. Nem haragszom. Részeg voltál. Ilyen mindenkivel megesik.
- Jó, de én veled csináltam! És... én nem szoktam ilyeneket csinálni.... és.... - nem tudtam, h hogyan értessem meg vele, h nem haragszom. Úgy éreztem, h egyetlen mód van erre, úgyh megcsókoltam. Először meglepődött, de aztán visszacsókolt. Amikor elváltunk, megszólaltam.
- Most már felfogtad, h nem haragszom? Amúgy meg mondtam, h szólj ha kijózanodtál.
- Igen felfogtam. És már kijózanodtam. - mondta mosolyogva, majd megölelt. De persze meg kellett zavarni ezt a pillanatot. Harry fürtös feje jelent meg és mondta, eldöntötték, h mi a mai program. Elmennek a London Eye-hoz, szóval, ha akarunk menni, akkor készülődjünk. - Azért látom nem haragszol.
- Áááá - legyintettem - eleve nem haragudtam.
- Akkor jó ! - mondta és már el is tűnt. - Akkor London Eye?
- Akkor London Eye - és kézen fogva felmentünk a szobáinkba átöltözni.


.::Fanny::.

Már amikor felmentek furcsák voltak nekem, de azért az, h már az utolsók (Zayn és Harry) is több mint 5 perce kész voltak, azért az kicsit sok.
- Na jó! Ha nem jöttök le most azonnal, itt maradtok! - üvöltötte Harry és elindult az ajtó felé.
- Jól van, megyünk már, csak nem találtam a fél pár cipőmet! - mondta az emeletről lerohanva az épp cipőjét felvevő Jenny.
- Igen, persze. Jó kifogás babám. - vigyorgott gonoszul Harry.
- Harry, drágám. Mondták már, h rendkívül piszkos a fantáziád? - erre csak megint csak egy vigyort kapott, mi meg csak nevettünk rajtuk, majd elindultunk. A kocsit sajnos a fülig szerelmes Louis vezette, és hát, senkinek nem jutott eszébe viccelődni, egyedül csak Jenny próbált néha viccelődni, amit igen csak elleneztünk, úgyh egy idő után ő is feladta a próbálkozást.
- Szilád talaj! - csókolgatta a földet Niall és Zayn, amikor megálltunk. Liam, Jenny és én, csak jót nevettünk ezen, Lou viszont "megsértődve" állt be a jegypénztárhoz a sorba. Amikor a két srác hajlandó volt felállni a földről, utána mentünk. A sorban kiengeszteltünk Lout, és mikor sorra kerültünk, már boldogan rángatta maga után Jent, aki csak mosolyogva és fej rázva követte. Velünk még egy nagyjából velünk velünk egyidős lány szállt be. Szimpatikus volt. Éppen a fiúkon nevettünk, amikor észrevettem, h elmosolyodik, és próbálja visszafojtani a belőle kitörni készülő nevetést. Hirtelen felindulásból oda menetem hozzá.
- Fanny Horan - nyújtottam kezet.
- Tudom - nyújtott ő is kezet - Lilly Adams
- Lily? Hallod ezt Jen? Ő is Lily.
- Tényleg? Az jó. - mondta, majd elszakadt Louistól és odajött hozzánk. - Szia! Jenny Horan - mosolygott a lányra.
- Lily Adams
- Ja! És bár biztos ismered őket, de a kis fürtös Harry, a kantáros Louis, mellette Zayn, a szöszi Niall, a mellette álló lány pedig Shophie. Ja, és a kockás pedig Liam - mutatott végig a társaságon. Mindenki külön-külön is bemutatkozott, majd mikor ennek a végére értünk, az óriáskerék a tetejére ért, Harry pedig a fülke másik végébe húzott, majd hátulról átkarolta a derekamat, a vállamra hajtotta a fejét, és így csodáltuk Londont. Most annyira boldog voltam, h nem igazán érdekeltek a hátunk mögött "Húúúú"-k. Valójában fogalmam sincs, mi történt a hátunk mögött, de a fiúk még hangosabban "Húúúú"-ztak. Mikor leértünk, eldöntöttük, elmegyünk fagyizni a fiúk kedvenc fagyizójába, ami nem messze volt onnan. Lilyt is hívtuk, majd nagy nehezen, d bele egyezett, h ő is eljön. Egész úton kéz a kézben sétáltunk Harryvel, de ha jól láttam, akkor Jenny és Louis is hasonló képen tevékenykedtek.
Az egész utat végig röhögtük, és mint kiderült, Lilynek nagyon jó humora van, és igazából nem igazán zavarta, h 6 sztár között sétálgat, sőt tökre úgy viselkedett velünk, mintha átlag emberek lennénk ( de hát azok is vagyunk, néhány rajongóval :) ). A fagyizó hangulatos kis bolt volt, ahol egy idős bácsi szolgált ki minket.Jó fej bácsi volt, mesélt storikat arról, h néha amikor a fiúk itt fagyiztak letámadták őket a rajongók, és h h "szabadultak" meg tőlük.
A nap végén úgy döntöttünk, h nem ülünk be még egyszer Louis mellé, mert nincs kedvünk kockáztatni az életünket, úgyh miután mindenkitől elköszöntünk, gyalog indultunk haza. Kéz a kézben a Temze partján. Az úton lassan sétáltunk, beszélgettünk és nevettünk. Egyszer szóba jött számunkra két fontos személy.
- Szerinted mi van Jen és Lou között? - kérdeztem
- Hát ahogy Lout ismerem, biztos együtt vannak. És szerintem az a második "húúú" is nekik szólt. - tette hozzá egy pajkos mosollyal a fent történtekre utalva. Én csak elmosolyodtam és megöleltem. Amikor úgy döntöttünk, h ideje hazamennünk, adott egy puszit a számra és eltűnt valamerre. Három perc múlva egy virággal a kezében jött vissza. Letérdelt elém és a virágot felém nyújtotta.
- Elfogadja tőlem ezt a virágot, kisasszony?
- Óó, hát persze uram - mondtam és elvettem a felém nyújtott virágot majd megszagoltam.
- Tetszik?
- Igen
- Na ennek örülök. - mondta, megfogta a kezem és hazaindultunk. Otthon elég érdekes látvány tárult elénk. A többiek egymás hegyén hátán feküdtek és nagyon röhögtek.
- Ti meg mi a jó francot csináltok? - kérdezte Harry
- Csak elestünk - próbálták kinyögni.
- Tudni akarom én azt, h ez, h sikerült?
- Szerintem nem - mondta Harry és leültünk melléjük felborítva őket, amin csak még jobban röhögtek. Amikor nagyjából megnyugodtak, Louis felkapta Jennyt, aki a hátát ütögette, h tegye le, mert leejti. A fiút ez egyáltalán nem zavarta, körbefutott vele a kanapén, majd ki a kertbe, majd egy nagy csobbanás. Erre Niall is felkapta Shophiet, majd még egy csobbanás. Harryre nézetem és megpróbáltam elfutni sikertelenül. Két perc múlva már mind a medencében röhögtünk. Valahányszor Shophie, Jenny vagy én megpróbáltunk kimenni, valaki mindig visszahúzott minket. Amikor a fiúk megunták a medencézést, végre kimehettünk.
Mindenki felment a saját szobájába. Lezuhanyoztam, átöltöztem, majd kopogtak az ajtón és Harry göndör feje jelent meg az ajtóban.
- Hali - mondta
- Szia
- Átjöhetek aludni? - kérdezte kiskutyaszemekkel.
- Persze - mondtam, majd bebújtam az ágyamba. Éreztem, h Harry befekszik mellém. Ráhajtottam a fejem a mellkasára. Ő puszit nyomott a fejemre.
- Jó éjt - mondta
- Jó éjt - mondtam és pár pillanat múlva már aludtam is.